A leveleki Tóparti Kulturális és Sport Egyesület bemutatása

Nyomtatóbarát változat

                Az egyesület neve: Tóparti, mert a fő tevékenységünk a táborozás legtöbbször tó (folyó) partján történik. Kulturális és Sport, mivel a táborban ilyen tevékenységeket folytatunk, és pályáztunk is már hasonló céllal –igaz, akkor keveset kaptunk- melynek keretén belül egy tolókocsis erdélyi fiút hívtunk különleges sportjátékot tanítani a gyerekeknek, valamint egy újabb alkalommal gitárművészt és egy operaénekes táboroztatónkat láttunk vendégül, akik dalokat tanítottak.

                Az egyesület 7 éve alakult, azzal a céllal, hogy, beteg, sérült, állami gondozott vagy hátrányos helyzetű embereket tudjon táboroztatni, vagy kellemes programokat biztosítani számukra. Vezetői: Rózsahegyi Erzsébet és Ákli Márton. Már 14 éve hagyomány nálunk ez a táboroztatás, aminek mindig nagy sikere van. Aki egyszer eljön, mindig visszavágyik. Itt megfeledkeznek gondjaikról, betegségükről, sok szeretetet kapnak, és adnak is. Igazi feltöltődés számukra és a kísérők számára is. A táborok helyszínei eddig Levelek és Dombrád voltak. Eleinte közadakozásból, jószándékú emberek, vállalatok, hivatalok (Levelek, Besenyőd Önkormányzata) hozzájárulásaikkal táboroztattunk. Négy alkalommal azonban, már bált szerveztünk, melynek bevételéből és egyéb támogatásból mind a két helyszínen tudtunk tábort indítani, sőt 30-30 állami gondozott gyereket is meghívtunk egy-egy napra, közös játékra, fürdőzésre.

                Miért vonzó és különleges a mi táborunk?

Az ország különböző részeiről érkeznek hozzánk a táborlakók (Szeged, Budapest, Eger, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Orosháza, Miskolc, Nyíregyháza, Baktalórántháza, Besenyőd) vannak törzsvendégek, akik minden évben visszatérnek, alig várják, hogy jöhessenek, de állandóan találkozunk újakkal is. Egyre nő azoknak a száma, akik szeretnének részt venni a táborainkban. A csoport összetétele vegyes: különböző betegséggel élők, (mozgás –látás - hallás – értelmi sérültek), különböző korosztály képviselői (2-60 évesig,) hamar összekovácsolódnak. Olyanok vagyunk, mint egy nagycsalád. Itt mindenki tudja a feladatát. Kicsik és idősebbek is ott segítenek, ahol tudnak. Ha valaki közülük sikert ér el, örülnek, drukkolnak neki. Ha pl. egy tolókocsisnak sikerül néhány lépcsőn felkapaszkodnia, mindenki megtapsolja. Rendkívül őszinték hálásak mindenért. Ha meghalják, hogy egy idős néni milyen szeretettel sütötte nekik a kalácsot, vagy küldött gyümölcsöt, csillogó szemmel köszönik meg. Semmiért nem zúgolódnak, nem elégedetlenek. Sok fiatal, aki mindent megkap, tanulhatna tőlük.

                Mi ad nekik erőt?

A hitük. Ők legtöbben vallásosak. Misu, a látássérült fiú pl. nem egyszer elmondta a reggeli napköszöntőben, hogy őt szereti az Isten, s biztos látja fentről, hogy milyen szépen énekelünk.

                Kik a kísérők!

Itt csak olyanok vállalják ezt a feladatot, s jönnek vissza évről évre, akik szívükön viselek a másik ember sorsát, akiknek természetes az, hogy önként minden ellenszolgáltatás nélkül, éjjel-nappal vigyázzanak, a beteg társaikra. Mindenben segítik, és próbálnak nekik örömet szerezni. Szerencsére mindig akadnak ilyen fiatalok, akik a szabad idejükben nem a maguk szórakozásával foglalkoznak, hanem másokon segítenek. Ők a névtelen hősök. Minden tiszteletet, köszönetet megérdemelnek. Az ő lelkiismeretük biztosan nyugodt, mert tudnak adni másoknak, s nem fordítják el a fejüket, ha bajbajutott embert látnak.

Milyen programokat biztosít ez a tábor?

Van egy kötött része: a reggeli „Napköszöntő”(ima, ének a nap sikeréért), este pedig a „Napzárta”(itt értékeljük a nap eseményeit) mindenki elmondhatja, mi volt jó, vagy rossz. Sokszor csodálkozunk azon, hogy a sérült társaink jóval több apróbb dolgokra odafigyelnek, mint mi egészségesek. Evések előtt és után ima ének van. A nap többi részében az időjárástól függően szervezzük a programokat (kézműves, sport játékok, ügyességi versenyek, kirándulás, fürdőzés). Egyszer béreltünk kisvonatot, s végigjártuk a szomszédos falvakat, természetesen énekelve. Egyik évben még a traktorozást is kipróbálhatták. Ha a tábor ideje alatt koncert volt, akkor oda is eljutottunk. A táborozók, akik először vettek részt ilyen programokban, mindig úgy tértek haza, hogy szeretnének jövőre is eljönni.

Az adventi forgatagba is bekapcsolódtunk, a sérültek vagy segítőik ajándékaival. Olyan céllal szerveztük a bált, hogy aki ide eljön, szórakozik, közben egy távolabbi nemes ügyet is támogat. Reméljük, hogy a filmet látva belátják érdemes volt eljönni, s nem rossz helyre kerül az adományuk. Hálásan köszönünk mindent.


 Ha nyár, akkor „fogyis” tábor!

A leveleki Tóparti Kulturális és Sport Egyesület már 7 alkalommal szervezte meg számukra ezt az egy-egy hét nyaralást. A táborozók közül sokan már „családtagként” érkeznek a táborba, Ők egész évben erre a hétre készülnek: (Megyünk nyáron „fogyis” táborba!)

Általában 30-35 fő vesz részt táborunkban, ahol már az utazás is egy külön élmény, főként a kísérők számára, hiszen a gyerekeket - fiatalokat az ország különböző részéről szedegetjük össze; (Szeged, Békéscsaba, Szarvas, Hódmezővásárhely, Pest, Eger, Törökbálint, Újfehértó és persze a helyiek: Levelek, Besenyőd, Napkor.) Így, az autóknak a megpakolása, tolószékek biztonságos szállítása és a táborlakók kényelmének biztosítása hatalmas feladatokat ad a kísérőknek.

A tábori életünk kicsit más, mint amihez mi „egészségesek” hozzászoktunk. A reggeli előkészületek több időt vesznek igénybe. Egyetlen étkezés sem múlhat el ima nélkül. Reggeli után egy közös napköszöntőt tartunk ahol egy-egy táborozó néhány gondolatát megosztja velünk, ezeket közös énekléssel zárjuk le.

Minden napra változatos programok sokasága várt minket. A kézműves foglalkozáson a gyöngyfűzést még a vakok is kipróbálhatták, és szebbnél szebb nyakláncok és karkötők készültek az ügyes kezek alatt. Sokan úgy gondolják, hogy a vakon, kerekesszékben vagy a félig lebénulva, szinte semmire nem képes az ember. Sokan kikerülik őket az utcán is ha szemben jönnek velük. Táborainkban ezt a gyerekek- fiatalok a sorversenyeken, ügyességi vetélkedőkön cáfolják meg.

A legnagyobb sikert évről-évre a „mindenes foci” aratja. Mi kísérők kézzel - lábbal igyekszünk megszerezni a labdát, kék-zöld foltok árán is, majd az egyik gyereknek átadva Ők hatalmas gólokat dobnak, rúgnak, gurítnak.

A tábori életet még inkább feldobja, amikor vendégek érkeznek köreinkbe. Eddig minden évben 30-30 állami gondozásban nevelkedő gyerek látogathatott el hozzánk. A kezdeti nehézségek ellenére, felejthetetlen sorversenyben vettünk részt. Még a problémásabb tinédzser fiuk is segítettek a tolószékesek ellátásában, segítették őket a versenyek alatt. A közös ebéd után a Tisza hűsítő habjai vártak ránk. Este mindenki felejthetetlen élményekkel tért haza, voltak, akik nem is akarta elmenni, inkább bevállalták volna az esti fürdetést is, csak maradhassanak még köztünk.

Ugyan csak felpezsdíti a táborozók életét, amikor egy-egy támogatónk ellátogat köreinkbe, de talán azt is mondhatjuk, hogy a táborozók tették szebbé, élményekben gazdagabbá a támogatóink hétköznapjait. Ilyenkor egy dallal vagy verssel megköszönjük nekik a segítségüket, hiszen az Ő támogatásaik nélkül egyetlen tábort sem tudnánk megszervezni.

Azokat az estéket, amikor bográcsban főztünk, szintén támogatóink felajánlásaival és az Ő segítségükkel tudtuk megvalósítani. Ilyenkor minden táborlakó kevert egyet-egyet a bográcsban, és ettől még finomabb lett a lecsó vagy a slambuc, még akkor is, ha egy kicsit szétfőtt.

Minden napunkat napzártával fejezünk be ahol körben leülünk, és mindenki elmondja az aznapi legjobb élményét. Közöttünk járkálnak egész héten a „kis angyalkák” is. A tábor első napján mindenki kihúzott egy nevet, akinek a titkos angyalkája lett. Ezt a valakit kellett egész héten meglepni különböző általunk készített kis emlékekkel vagy éppen egy adag kedvességgel. Az angyalkák leleplezése a táborzárás estéjén történik, ezen az estén ez az egyetlen dolog, aminek a gyerekek-fiatalok örülni tudnak és jókat kacagunk közben. De ezután jön a búcsú!!!  Ami sok-sok könnyel-sírással jár! Volt egy fiatal fiú köztünk, aki térden állva könyörgött és imádkozott, hogy jövőre újra velünk táborozhasson…

                                                                                                                                             Rózsahegyi Tünde és Ákli Márton

                                                                                                               egyesületi vezetők

Hírek

Aktuális hírek